fimmtudagur, apríl 27, 2006
miðvikudagur, apríl 26, 2006
Május 5. 19:00 Marczibányi Téri Művelődési Központ, kamaraterem
Most, hogy már megszoktam, hogy hideg van, mindenki fehér, nagyon kevesen vannak az utcákon, csend van, nyugodt a forgalom, tiszták és rendezettek a házak és visszafogott a politikai kampány,
eljött az ideje, hogy kiválogassam a kétezer fotóból azt a kb. kétszázat, amit meg szeretnék mutatni Nektek.
Ennek ideje május 5. péntek 19:00 lesz, helye pedig a Marczibányi Téri Művelődési Központ kamaraterme, ami kb. tíz perc gyalog a Moszkva tértől.
Kedvcsinálónak itt van néhány új fotó.
A fotókon és az élménybeszámolón túl lesz majd kis bemutató a tamil moziból és a tamil zenéből is az erősebb idegzetűeknek.
Az infó szabadon terjeszthető, bárkit sok szeretettel.
eljött az ideje, hogy kiválogassam a kétezer fotóból azt a kb. kétszázat, amit meg szeretnék mutatni Nektek.
Ennek ideje május 5. péntek 19:00 lesz, helye pedig a Marczibányi Téri Művelődési Központ kamaraterme, ami kb. tíz perc gyalog a Moszkva tértől.
Kedvcsinálónak itt van néhány új fotó.
A fotókon és az élménybeszámolón túl lesz majd kis bemutató a tamil moziból és a tamil zenéből is az erősebb idegzetűeknek.
Az infó szabadon terjeszthető, bárkit sok szeretettel.
sunnudagur, apríl 09, 2006
Búcsú
Búcsú a buszoktól
Utolsó chennai utam során az expressz járat egyszer csak megáll egy kihalt buszmegállóban, még egy bokor sincs egy kilométeres körzetben, mindenki nézi, hogy ezt így hogy, és akkor leszáll a sofőr, komótosan odasétál a buszmegállóhoz, és a gyerekekkel és asszonyokkal tömött busz előtt kb. százötven kíváncsi szempár kereszttüzében előkapja a lompost. A kalauz csatlakozik hozzá, sőt egy öreg tata is kedvet kap, átverekszi magát a tömegen, de ő csak a busz mellé az árokba.
Búcsú a tamil mozitól
Viszek haza két filmet: egy Rajinigantosat meg egy Vijayosat.
Búcsú a nyelvtől
Beszélgetek az egyik szocmunkással, aki a cunamiban vezet poszttraumatikus csoportokat. Megkérdem, mégis milyen módszereket használ, felsorol néhányat, az utolsó a coconut method.
Az meg mi?
Megnézünk egy kiadványt, és hát bizony az a cognitive method.
Búcsú a paráktól
Az a srác, akivel az online házastárskeresést csináltuk, meghív egy teára a munkahelyén, Chennaiban dolgozik a kormányzat agrikulturális részlegében. Ennek köszönhetően betekintést nyerhetek az errefelé eléggé retteget államapparátusba, ez az épületkomplexum kb. úgy néz ki, mint a Csepel Művek, ezen belül képzeljünk el egy óriási pajtát, amiben az amerikai válaszfalas módszerrel többszáz ember dolgozik, mindenkinek az asztalán alatta mellette hatalmas papírkötegek, többezer mázsa papír látszólag teljesen rendszertelenül mindenfelé. Ha valóban küldött a konzulidióta az érkezésemről faxot, akkor jó érzéssel tölt el, hogy valahol, valamelyik hasonló irodában egy gigantikus papírhalom közepén ott a nevem, az idők végezetéig.
Búcsú Chennaitól
A tea után elkísér vásárolni, vagy sokkal inkább elvisz a motorján, így többes szám első személyből van lehetőségem megtapasztalni, milyen a chennai motoros szlalom buszok teherautók riksák motorok biciklik gyalogosok között, ahol pontosan egyszer lehet hibázni.
Búcsú a politikusoktól
Majdnem minden második nap erre jár most valami pártvezér kampányolni, négy órával előtte már üvölt felváltva a zene meg a hangulatfelelős, a legutóbb annyi ember gyűlt össze, hogy néhány százan ráfolytak az autópálya egyik sávjára is, és hajszál híjján szemtanúja voltam egy tömeges gázolásnak, amikor az egyik intelligens kamionos nem értette, miért fékez előtte a másik, és erős dudálás közepette kivágott oldalra, hogy megelőzze. Szerencsére fékje is volt a duda mellé.
Búcsú az ételektől
Majdnem mindent meg tudtam enni, de a sambar és a rasam mellé pont az utolsó napon sorakozott fel harmadiknak egy édesség: nagy pohár langyos-meleg sűrű cukros folyadék, amiben tészta- és zöldségcafatok úszkálnak, és a legnagyobb koncentrálás mellett sem lehet nem arra gondolni, hogy friss hányást kortyolgatsz.
Búcsú a családtól
Hiányozni fognak. Azért néhány apró dologban itthagytam az ujjlenyomatomat. Például, már a nők is az asztalhoz ülnek néha, sőt még a nagymama is. Meg abban is eléggé biztos vagyok, hogy ez a négy gyerek maga fogja megválasztani, kivel házasodik.
Búcsú a szervezettől
Ők is hiányozni fognak. Néhány apró dolog itt is történt, pl. a honlap, meg egy másfél millió rúpiás nyertes pályázat, meg egy komplett stratégiai terv a nullapontról, hogy csak a legfontosabbakat.
De a legbüszkébb arra vagyok, hogy ma a búcsúzásnál mindenki széken ült, körben.
Búcsú a blogtól
Az biztos, hogy az otthoni hétköznapjaimról nem fogok ide irkálni, de ha megint megyek valami érdekes helyre, vagy csinálok valami érdekeset, akkor talán újra.
Mindenkinek, aki olvasta, ezer köszönet.
Lesz majd képnézegetős délután, meg talán rakok még fel ide is néhány képet, ezért érdemes lesz néha-néha visszanézni.
Búcsú a falutól
A falusiak közül senki nem tudta, honnan jöttem, de ez érthető is egy olyan miliőben, ahol néhányan úgy tudják, Franciaország Amerikában van.
Az az ember, akitől három hónapja veszem a vizet, egyszerű lungis-atlétatrikós negyvenes falusi boltos, megkérdezte, hova valósi vagyok.
Mire én: Hungary.
Mire ő: Hungary? Budapest?
Utolsó chennai utam során az expressz járat egyszer csak megáll egy kihalt buszmegállóban, még egy bokor sincs egy kilométeres körzetben, mindenki nézi, hogy ezt így hogy, és akkor leszáll a sofőr, komótosan odasétál a buszmegállóhoz, és a gyerekekkel és asszonyokkal tömött busz előtt kb. százötven kíváncsi szempár kereszttüzében előkapja a lompost. A kalauz csatlakozik hozzá, sőt egy öreg tata is kedvet kap, átverekszi magát a tömegen, de ő csak a busz mellé az árokba.
Búcsú a tamil mozitól
Viszek haza két filmet: egy Rajinigantosat meg egy Vijayosat.
Búcsú a nyelvtől
Beszélgetek az egyik szocmunkással, aki a cunamiban vezet poszttraumatikus csoportokat. Megkérdem, mégis milyen módszereket használ, felsorol néhányat, az utolsó a coconut method.
Az meg mi?
Megnézünk egy kiadványt, és hát bizony az a cognitive method.
Búcsú a paráktól
Az a srác, akivel az online házastárskeresést csináltuk, meghív egy teára a munkahelyén, Chennaiban dolgozik a kormányzat agrikulturális részlegében. Ennek köszönhetően betekintést nyerhetek az errefelé eléggé retteget államapparátusba, ez az épületkomplexum kb. úgy néz ki, mint a Csepel Művek, ezen belül képzeljünk el egy óriási pajtát, amiben az amerikai válaszfalas módszerrel többszáz ember dolgozik, mindenkinek az asztalán alatta mellette hatalmas papírkötegek, többezer mázsa papír látszólag teljesen rendszertelenül mindenfelé. Ha valóban küldött a konzulidióta az érkezésemről faxot, akkor jó érzéssel tölt el, hogy valahol, valamelyik hasonló irodában egy gigantikus papírhalom közepén ott a nevem, az idők végezetéig.
Búcsú Chennaitól
A tea után elkísér vásárolni, vagy sokkal inkább elvisz a motorján, így többes szám első személyből van lehetőségem megtapasztalni, milyen a chennai motoros szlalom buszok teherautók riksák motorok biciklik gyalogosok között, ahol pontosan egyszer lehet hibázni.
Búcsú a politikusoktól
Majdnem minden második nap erre jár most valami pártvezér kampányolni, négy órával előtte már üvölt felváltva a zene meg a hangulatfelelős, a legutóbb annyi ember gyűlt össze, hogy néhány százan ráfolytak az autópálya egyik sávjára is, és hajszál híjján szemtanúja voltam egy tömeges gázolásnak, amikor az egyik intelligens kamionos nem értette, miért fékez előtte a másik, és erős dudálás közepette kivágott oldalra, hogy megelőzze. Szerencsére fékje is volt a duda mellé.
Búcsú az ételektől
Majdnem mindent meg tudtam enni, de a sambar és a rasam mellé pont az utolsó napon sorakozott fel harmadiknak egy édesség: nagy pohár langyos-meleg sűrű cukros folyadék, amiben tészta- és zöldségcafatok úszkálnak, és a legnagyobb koncentrálás mellett sem lehet nem arra gondolni, hogy friss hányást kortyolgatsz.
Búcsú a családtól
Hiányozni fognak. Azért néhány apró dologban itthagytam az ujjlenyomatomat. Például, már a nők is az asztalhoz ülnek néha, sőt még a nagymama is. Meg abban is eléggé biztos vagyok, hogy ez a négy gyerek maga fogja megválasztani, kivel házasodik.
Búcsú a szervezettől
Ők is hiányozni fognak. Néhány apró dolog itt is történt, pl. a honlap, meg egy másfél millió rúpiás nyertes pályázat, meg egy komplett stratégiai terv a nullapontról, hogy csak a legfontosabbakat.
De a legbüszkébb arra vagyok, hogy ma a búcsúzásnál mindenki széken ült, körben.
Búcsú a blogtól
Az biztos, hogy az otthoni hétköznapjaimról nem fogok ide irkálni, de ha megint megyek valami érdekes helyre, vagy csinálok valami érdekeset, akkor talán újra.
Mindenkinek, aki olvasta, ezer köszönet.
Lesz majd képnézegetős délután, meg talán rakok még fel ide is néhány képet, ezért érdemes lesz néha-néha visszanézni.
Búcsú a falutól
A falusiak közül senki nem tudta, honnan jöttem, de ez érthető is egy olyan miliőben, ahol néhányan úgy tudják, Franciaország Amerikában van.
Az az ember, akitől három hónapja veszem a vizet, egyszerű lungis-atlétatrikós negyvenes falusi boltos, megkérdezte, hova valósi vagyok.
Mire én: Hungary.
Mire ő: Hungary? Budapest?
laugardagur, apríl 01, 2006
Márc. 31.
Ígéretek
Megkezdődött a tamil választási kampány, itt nem pöcsölnek olyan hülyeségekkel, mint autópálya, adókulcs, euró, szociálpolitika, gazdasági program, kétkamarás parlament, az ígérgetés itt az igazán fontos dolgokról szól. Először a kormánypárt tette közzé három pontból álló programját:
1. ingyen telefon minden családnak,
2. ingyen bicikli minden iskolásnak és
3. a szegények összes adósságának eltörlése.
Az ellenzék vezetője másnap előállt a saját programjával:
1. ingyen gáz minden családnak,
2. ingyen színes tévé az összes nőnek és
3. két hold föld a szegényeknek,
valamint egy nappal később megfejelte mindezt egy negyedik programponttal is:
4. egy kiló rizs ára két rúpia lesz.
Az ellenzék áll most nyerésre. Negyven napos a kampány.
Választások
Mától egészen május 8-ig, a választások napjáig, negyven napon át tart a kampány, ebben az időben egy ügyvivő testület viszi a kormányzást, így a dalos pacsirta elnökasszonynak van ideje arra, hogy kampánybuszával körbejárja az országot.
Mindjárt az első napon délnek indult, így már ma este elhúzott az ablakunk előtt az autópályán, lobogók, fények, rendőrök, és egy hangfalból három órán át hangosan üvölt vagy valamelyik régi sláger, vagy egy félig agyamputált ember.
A szabály szerint este 10 óra után nem tarthat senki kampánybeszédet, ezzel együtt az első napot sikerült nem kicsit túltervezni, kilenc után pár perccel ment el az autó az ablakunk alatt, és még három városban kellett volna beszédet mondania.
Jövő héten szerdán jön az ellenzék, ő állítólag népszerűbb a faluban.
Nevek
Nincsen névlista, sem szabály, hogy ki hogyan nevezi el a gyermekét, és mivel mindenkinek egy neve van, csak a kreativitás (vagy annak hiánya) szab határt: van Clinton, Diana, Bush, Lenin, Coke, Pepsi és Maggi.
De a legszebb, hogy az ellenzék vezetőjének a fiát, aki Chennai jelöltje, Sztálinnak hívják.
Születésszabályozás
Szép fokozatosan egyre kevesebb gyereket propagál a kormányzat: régebben két gyerekről, mostanában egy gyerekről szólnak a plakátok, de már megjelentek az olyan hirdetések is, hogy „ha ti egymásnak olyanok vagytok mint a gyerekek, akkor minek akartok gyereket”. Három vagy több gyerekért egyébként bünti jár, a sterilizálásért meg ajándék.
Séró
Három hónapot nem lehet hajvágás nélkül lehúzni, voltam indiai fodrásznál, aki csak annyit kérdez, hogy short vagy medium, most olyan indiai hajam van, kókuszolajjal elviszpreszlis lenne, anélkül leginkább prodigys, röhögni ér de csak egyszer.
Gyúrás
Vannak konditermek, amiket Tysonnal és Schwrzeneggerrel hirdetnek, néha odateszik a tulaj fotóját is kontrasztnak. Kigyúrt indiánt nem igazán láttam, az egyik mozi szupersztár nagyon büszke a testére, és a gyerekek jóvoltából közel tízszer nézhettem eddig végig azt a jelenetet, amikor leveszi az ingét és izomshow van, ő leginkább Torgyán Józsefre hasonlít.
Nagymama kileste nagyvilág
A nagymama csaknem egész életét ebben a házban élte le, minden nap pontosan ugyanakkor ugyanazt csinálta, ezért ha valami másképp van, mint ahogyan megszokta, azt elsőre nem nagyon érti. Ilyenkor megáll, zavart-aggódó arccal néz egy percen keresztül, aztán megpróbál rájönni, hogy neki ezzel most mi a dolga. Engem nagyon lassan szokott meg, de ugyanúgy minden apróságot, pl. ha más ruha volt rajtam vagy ha másmilyen vizespalack volt nálam, mind rendre megbámulta.
A minap a macska felmászott a tévé tetejére, először az oligofrén kislány akarta elzavarni, de a macska tudta hogy hol a helye, felborzolta a szőrét és nem ment sehova. Aztán jött a nagymama, először egy percen át nézte, aztán felfogta, hogy ez bizony nem jó így, és eszébe jutott a megoldás: fogott egy üres műanyag palackot, és egy ótvar nagyot rábaszott az állatra.
Eve teasing
a neve annak a bűncselekménynek, amikor férfiak nőket taperolnak, keményen büntetik.
Nyelvi tisztogatók
Amíg Belgiumban a flamand-vallon határterületen az „o” betűk estek áldozatul a francia „Luxembourg” feliratban a holland nyelvi aktivisták hatékony tevékenységének, addig itt az autópálya mellett a háromnyelvű feliratokon valakik rendre lefestik a hindi sorokat, csak a tamilt és az angolt meghagyva.
Gyereknap
Megyek elkölteni a maradék pénzemet, most szóljon még gyorsan mindenki, aki akar innen valamit, egészen hétfő délig, utána késő lesz.Egy hét múlva megyek haza, egészen hihetetlen, hogy elszaladt az idő.
Megkezdődött a tamil választási kampány, itt nem pöcsölnek olyan hülyeségekkel, mint autópálya, adókulcs, euró, szociálpolitika, gazdasági program, kétkamarás parlament, az ígérgetés itt az igazán fontos dolgokról szól. Először a kormánypárt tette közzé három pontból álló programját:
1. ingyen telefon minden családnak,
2. ingyen bicikli minden iskolásnak és
3. a szegények összes adósságának eltörlése.
Az ellenzék vezetője másnap előállt a saját programjával:
1. ingyen gáz minden családnak,
2. ingyen színes tévé az összes nőnek és
3. két hold föld a szegényeknek,
valamint egy nappal később megfejelte mindezt egy negyedik programponttal is:
4. egy kiló rizs ára két rúpia lesz.
Az ellenzék áll most nyerésre. Negyven napos a kampány.
Választások
Mától egészen május 8-ig, a választások napjáig, negyven napon át tart a kampány, ebben az időben egy ügyvivő testület viszi a kormányzást, így a dalos pacsirta elnökasszonynak van ideje arra, hogy kampánybuszával körbejárja az országot.
Mindjárt az első napon délnek indult, így már ma este elhúzott az ablakunk előtt az autópályán, lobogók, fények, rendőrök, és egy hangfalból három órán át hangosan üvölt vagy valamelyik régi sláger, vagy egy félig agyamputált ember.
A szabály szerint este 10 óra után nem tarthat senki kampánybeszédet, ezzel együtt az első napot sikerült nem kicsit túltervezni, kilenc után pár perccel ment el az autó az ablakunk alatt, és még három városban kellett volna beszédet mondania.
Jövő héten szerdán jön az ellenzék, ő állítólag népszerűbb a faluban.
Nevek
Nincsen névlista, sem szabály, hogy ki hogyan nevezi el a gyermekét, és mivel mindenkinek egy neve van, csak a kreativitás (vagy annak hiánya) szab határt: van Clinton, Diana, Bush, Lenin, Coke, Pepsi és Maggi.
De a legszebb, hogy az ellenzék vezetőjének a fiát, aki Chennai jelöltje, Sztálinnak hívják.
Születésszabályozás
Szép fokozatosan egyre kevesebb gyereket propagál a kormányzat: régebben két gyerekről, mostanában egy gyerekről szólnak a plakátok, de már megjelentek az olyan hirdetések is, hogy „ha ti egymásnak olyanok vagytok mint a gyerekek, akkor minek akartok gyereket”. Három vagy több gyerekért egyébként bünti jár, a sterilizálásért meg ajándék.
Séró
Három hónapot nem lehet hajvágás nélkül lehúzni, voltam indiai fodrásznál, aki csak annyit kérdez, hogy short vagy medium, most olyan indiai hajam van, kókuszolajjal elviszpreszlis lenne, anélkül leginkább prodigys, röhögni ér de csak egyszer.
Gyúrás
Vannak konditermek, amiket Tysonnal és Schwrzeneggerrel hirdetnek, néha odateszik a tulaj fotóját is kontrasztnak. Kigyúrt indiánt nem igazán láttam, az egyik mozi szupersztár nagyon büszke a testére, és a gyerekek jóvoltából közel tízszer nézhettem eddig végig azt a jelenetet, amikor leveszi az ingét és izomshow van, ő leginkább Torgyán Józsefre hasonlít.
Nagymama kileste nagyvilág
A nagymama csaknem egész életét ebben a házban élte le, minden nap pontosan ugyanakkor ugyanazt csinálta, ezért ha valami másképp van, mint ahogyan megszokta, azt elsőre nem nagyon érti. Ilyenkor megáll, zavart-aggódó arccal néz egy percen keresztül, aztán megpróbál rájönni, hogy neki ezzel most mi a dolga. Engem nagyon lassan szokott meg, de ugyanúgy minden apróságot, pl. ha más ruha volt rajtam vagy ha másmilyen vizespalack volt nálam, mind rendre megbámulta.
A minap a macska felmászott a tévé tetejére, először az oligofrén kislány akarta elzavarni, de a macska tudta hogy hol a helye, felborzolta a szőrét és nem ment sehova. Aztán jött a nagymama, először egy percen át nézte, aztán felfogta, hogy ez bizony nem jó így, és eszébe jutott a megoldás: fogott egy üres műanyag palackot, és egy ótvar nagyot rábaszott az állatra.
Eve teasing
a neve annak a bűncselekménynek, amikor férfiak nőket taperolnak, keményen büntetik.
Nyelvi tisztogatók
Amíg Belgiumban a flamand-vallon határterületen az „o” betűk estek áldozatul a francia „Luxembourg” feliratban a holland nyelvi aktivisták hatékony tevékenységének, addig itt az autópálya mellett a háromnyelvű feliratokon valakik rendre lefestik a hindi sorokat, csak a tamilt és az angolt meghagyva.
Gyereknap
Megyek elkölteni a maradék pénzemet, most szóljon még gyorsan mindenki, aki akar innen valamit, egészen hétfő délig, utána késő lesz.Egy hét múlva megyek haza, egészen hihetetlen, hogy elszaladt az idő.
Ápr. 1.
Szuburbánus vonat
A chennai HÉV-en csak első és másod osztály van, a másodosztályon nincs helyjegy, de még a hölgyvagonok is annyira fullra tele vannak, hogy számos nő is kénytelen valamely testrészét kilógatva (szerencsétlenebbek belógatva) utazni. Az első osztályra a jegy pontosan tizenegyszer annyiba kerül, helyjegy itt sincs, viszont ezt az árat már csak néhány százan bírják megfizetni, így ott általában lehet állni.
Eastend Shopping Center
Van egy Saravana nevű iparmágnás, aki felvásárolt egy egész utcát Mambalamban (Chennai egy kerülete), és közel húsz bevásárlóközpontot épített bele, mindegyik épület hat-hét emelet magas, és csak egyfajta termékre specializálódik. Ruhát pl. 3 x 7 emeleten lehet kapni, de van egy önálló bolt az ékszereknek, két bolt a mindenféle alumínium bödönöknek (három emelet magasan csak alumínium edények, felette egyéb edények és konyhai eszközök), aztán van még egy épületnyi elektronika, papír és műanyag. Az árak alacsonyak, mert a termékeket raklapokon kínálják, az egész gigantikus, kaotikus és lepukkant, és dugig tele van emberrel.
AVM Studios
Ma sikerült bejutni a tamil muvi fellegvárába, hát asszem túl sokat vártam ettől a helytől, ez egy picike, tíz perc alatt körbejárható édibédi stúdió, ilyen szettekkel mint utca, templom, buszmegálló, gazdag ház, börtön, nem kicsit van szétkopva minden, de a filmekben élethűnek tűnik.
A chennai HÉV-en csak első és másod osztály van, a másodosztályon nincs helyjegy, de még a hölgyvagonok is annyira fullra tele vannak, hogy számos nő is kénytelen valamely testrészét kilógatva (szerencsétlenebbek belógatva) utazni. Az első osztályra a jegy pontosan tizenegyszer annyiba kerül, helyjegy itt sincs, viszont ezt az árat már csak néhány százan bírják megfizetni, így ott általában lehet állni.
Eastend Shopping Center
Van egy Saravana nevű iparmágnás, aki felvásárolt egy egész utcát Mambalamban (Chennai egy kerülete), és közel húsz bevásárlóközpontot épített bele, mindegyik épület hat-hét emelet magas, és csak egyfajta termékre specializálódik. Ruhát pl. 3 x 7 emeleten lehet kapni, de van egy önálló bolt az ékszereknek, két bolt a mindenféle alumínium bödönöknek (három emelet magasan csak alumínium edények, felette egyéb edények és konyhai eszközök), aztán van még egy épületnyi elektronika, papír és műanyag. Az árak alacsonyak, mert a termékeket raklapokon kínálják, az egész gigantikus, kaotikus és lepukkant, és dugig tele van emberrel.
AVM Studios
Ma sikerült bejutni a tamil muvi fellegvárába, hát asszem túl sokat vártam ettől a helytől, ez egy picike, tíz perc alatt körbejárható édibédi stúdió, ilyen szettekkel mint utca, templom, buszmegálló, gazdag ház, börtön, nem kicsit van szétkopva minden, de a filmekben élethűnek tűnik.
Gerast áskrifandi að:
Færslur (Atom)