Febr. 11. Vedantangal Bird Sanctuary

Az utolsó előtti látványosság, ami egy napi járóföldnél közelebb van ide. Ez egy tó, amibe többezer vízimadarat telepítettek be, tényleg elég jól néz ki a sok madár egymás hegyén-hátán. A parkot a chennai-i középosztály, valamint magániskolák csoportjai látogatják, egészen kultúráltan ki van építve, vannak madárlesek, kövezett út, padok, szemetesek, vécék. (Note: India x %-a biztosan rendben van, csak én nem azt látom. Amerre szoktam járni, vidéki koszos kisvárosokban, világtól elzárt falvakban és pici halászfalvakban, arra nem csak fehérek járnak ritkán, hanem az a bizonyos x % is.)
Csak egy csapat gyerek jön oda a táskámat rángatni hogy my pen my pen, de itt inkább a középosztályra jellemző, valamelyest kellemesebb harrassmentben van részem. Az egy dolog, hogy mindenki hangosan köszön, hogy „Hi!” (hülye amerikaiak, mért szoktattátok rá ezeket az embereket erre a hülyeségre), de egészen sokan felteszik a három standard kérdést (Which country you come from, What is your name, Do you like India), aztán odébb állnak. No meg egy csapat vihogós egyetemista lány, aztán a legbátrabb odajön megkérdezni, hogy lefényképezkedhetnek-e velem. Hát persze.
Azt azért picit sajnálom, hogy a csenáji középosztály nem szeret sétálni. Nagyon szívesen körbesétáltam volna a tavat, ha lehetne – a bejárattól néhány száz méterre először a tömeg szűnik meg, száz méterrel odébb a kövezett út is átalakul egy kis ösvénnyé, ami még száz méterrel odébb egy kanyar után egy öntözéses földművelésbe torkollik, amin újabb száz méter múlva két paraszt jön szembe, no no no mondják, gonoszmanó hangulatban vagyok és jegyszedőnek nézem őket, szegényeknek nagyon meg kell küzdeniük, hogy közöljék, ami elég egyértelmű, itt ugyan sehova nem lehet menni, csak a rizsesbe. Persze eszembe jut egy régi szép emlék is, amikor egy másik tavat akartam megkerülni a kukoricáson keresztül, és a drága barátaim azt a mai napig emlegetik, úgyhogy inkább visszafordulok.
Végre néhány óráig madarakat hallgatok, és nem kamionokat.

Tamil

Ebbe a nyelvbe bele van kódolva az egyenlőtlenség. Külön igeragozás van, ha nőről/höz vagy férfiról/hoz beszélünk, és külön igeragozás van, ha alárendeltről/höz és ha fölérendeltről/höz beszélünk. Vagyis, összesen négyféle igeragozás van, erősorrendben: alárendelt nő, alárendelt férfi, fölérendelt nő, fölérendelt férfi. Hogy mikor használjuk az alá- és fölérendelt módot, nem hasonlít a mi tegezésünkre és magázásunkra. Egyedül a családban függ az életkortól: generációk között és testvérek között is elég egyértelmű. Munkahelyen viszont a hierarchiától függ: egy fiatal női főnök is alárendelt módban fog beszélni hatvan éves férfi beosztottjával, az viszont fölérendeltben kell, hogy válaszoljon. Barátok általában alárendeltben beszélnek egymással. Boltban az eladó mindenkivel fölérendeltben beszél, a vevő csak akkor beszél fölérendeltben, ha tisztelettudó, egyébként egy gyerek is alárendeltben beszélhet a nagypapával, ha épp egy kiló cukrot vesz tőle. A buszsofőr és a kalauz mindenkivel alárendeltben beszél, cserébe velük is úgy beszélnek. Kb. egy szinten lévő idegeneknél a kölcsönös tisztelet fokától függ, hogyan fognak beszélni egymással. A Dalitokkal (érinthetetlenek, kaszton kívüliek) mindenki alárendeltben beszél.

Tamil English

Van néhány elég vicces, széles körben elterjedt helyi fordulat. Az összes ünnep (fesztivál, házasság, megnyitó), a „function” megjelölést kapja (Did you go to that function?), gyakori a „cum” szócska használata, ha valami tartalmaz valamit (Training cum counselling), és a tűzijátékot „crackers”-nek hívják.

Babona

Holdtölte előtti napok szerencsések, holdtölte utáni napok szerencsétlenek. Hétfő, szombat és vasárnap jó nap, szerda nagyon jó nap, kedd viszont szerencsétlen nap. Hétfőn 7.30 és 8.30 között munkába indulni az egész hétre szerencsétlenséget hoz. (Noná, azt jelenti, van munkánk, dolgozni kell.) Ezt az egészet úgy tudtam meg, hogy megpróbáltam kideríteni, miért voltak szerdán annyira agyontömve a buszok. Holdtölte előtti utolsó szerda volt, mindenki ilyenkor házasodik. Legközelebb holdtölte után kedden megyek bárhova, akkor állítólag minden busz üres.

Kalendárium

Az indiai naptár szerint március 21-én van az új év, és i.sz. 78-tól számítják az időt. Azért minden naptárra rá van nyomtatva a nemzetközi naptár is.

Képek

Hétfőn megy haza Zsuzsinak egy CD az első hónap fotóival. Onnantól az indiai postára van bízva, mikor kapjátok meg a kért képeket :)