Febr. 22.

Megszoktam

Kaptam egy levelet, ami nagyon jól esett, és a válasz kapcsán döbbentem rá arra: egészen megszoktam ezt a káoszt, ami itt van, nem is vettem észre. Sőt, bizonyos részeit ennek az egésznek (és kétszer aláhúzva: bizonyos részeit) meg is szerettem.

Hétköznapok

Kaptam sok kérdést a hétköznapokról, aminek nagyon örülök, mert magamtól tényleg nem gondoltam volna, hogy erről is lehet írni, annyira hozzászoktam már.
Igen, a vidéki tamil (és asszem miden indiai) valóban csak a vizes kezével törli a seggét, és azzal fújja az orrát is, a bal kezével, a jobbal eszik. (A papír luxuscikk, csak nagyobb városok elegáns üzleteiben kapható és drága. Nekem a fővárosba, Chennaiba kell mennem papírzsepiért, még Kanchepuramban sincs, pedig az megyeszékhely.) Bal kézzel megérinteni valakit éppen ezért bunkóság, bal kézzel bármit átnyújtani szintúgy, bal kézzel a fejemhez (különösen a szememhez vagy a számhoz) érni gusztustalan, ezt még mindig elfelejtem néha. Ugyanúgy tisztátalan az ember talpa, más ember felé tartani a lábamat nagyon udvariatlan, máshoz lábbal hozzáérni sértés, lábbal felvenni vagy akár csak közelebb húzni valamit, vagy bekapcsolni a gépet szentségtörés, a keresztbe tett láb pedig a másik megalázása (főként hivatalnokok alkalmazzák).
A vidéki tamil nem ismeri a sorban állás fogalmát, a boltban, a pénztárnál az evolúció szabályai uralkodnak, a legdurvább jelenség, amikor befut a busz az állomásra, ilyenkor mindenki megfeledkezik mind emberi mivoltáról, mind kasztbeli hovatartozásáról, gyerekek és öregek, férfiak és nők egymást tapossák le és könyöklik oldalba szembe szájba, nem igazán törődve azokkal, akik le akarnak szállni. Ahol fontos a sor megtartása, ott erre a célra egy bottal felszerelt embert alkalmaznak.
A vidéki tamil alumíniumedényekben főz, és azokból is eszik. Kivétel: a feleség a férjének egy ezüsttálcán tálalja fel az ételt, ami a hozomány kötelező része (és elenyészően kicsi darabja), valamint az utcai árus, aki banánlevélre adja az ételt, ami használat után eldobható (a tehenek, kecskék örömmel el is fogyasztják). Kést és kanalat csak a főzéshez használnak, villát sehol nem láttam, kanállal csak a fehér ember eszik éttermekben. Az ételt kézzel porciózzák ki, az első napokban még kicsit viszolyogtam tőle, aztán rájöttem: amíg elkészül, ugyanezek a kezek fogdossák össze. Naponta háromszor esznek, reggel 8, délben 13 és este 21 körül, eléggé pontos napi rutin szerint.
A vidéki tamilnak egy darab könyve sincsen. Ha kisebb faluban él, általában nem is tud olvasni szegény. Ha műveltebb, van talán néhány könyve, és naponta újságot vesz. Játékot, különösen társasjátékot sehol nem láttam, játékboltot sem Chennai plázáján kívül, meg gyerekeket sem, akik bármilyen gyári játékkal játszottak volna. Szinte minden fiú krikettezik, a picik egészen találékonyak abban, hogy az egyszerű szemetet játékká alakítsák, egyre több kislányt látok, aki kipukkadt biciklibelsőt hajt bottal.
Tévé még a legkisebb faluban is szokott lenni a helyi viszonylatban gazdagabb családoknál. Kábel már nem, antennával a helyi adók olyan minőségben jönnek, mint a nyolcvanas években a csehszlovák kettes. Rengeteg csatorna van, a két főbb politikai erőnek saját csatornái (Viktor álma), mindenki a maga médiabirodalmán keresztül igyekszik terelgetni népét. Az ellenzék ebben ügyesebb: a Sun Tv vagy tízféle különböző csatornát működtet a hírtévétől a régi filmekig. Több zenecsatorna is van, ahol kizárólag a mozik slágerei mennek (más nincs), más államokban úgy tudom létezik a mozifüggetlen könnyűzene, Tamil Naduban nem. Vannak szappanoperák is, amelyek a tamil háziasszony hétköznapját ábrázolják, vagyis nem szólnak semmiről.
A tehetősebbek, mint amilyen a kis családom is, VCD playerrel rendelkeznek, ez a DVD lejátszó mínusz egyes verziója, avi fájlokat játszik le CD-ről. Ez egész tévéképernyőre vetítve a filmet darabossá és szaggatottá teszi, ezt tetézi az, hogy ezek többszörösen másolt kalózverziók, a szélesvásznú filmeknél összenyomják a képet a felére, szegény Vijaynak csúnya tojásfeje lesz. Kis családom VCD playerének köszönhetem, hogy már közel harminc különböző tamil filmből láttam kb. fél órás részleteket (esténként, vacsora közben, a szolgalelkű fakker mindig gondoskodik arról, hogy a gyerekek úgy üljenek, hogy lássam a tévét, bár én ezt soha nem kértem tőle).
A vidéki tamil férfi nem fordít túl sok pénzt ruházkodásra, a hölgyek igen, neki negyven-ötven szárijuk van, szemben az uraknak négy-öt ingük és lungi-juk (a sarong tamil neve, ez egy asztalterítő, amit a derekuk köré csavarnak, hidegben a bokájukig ér, melegben feltűrik combközépig, ezt szoktam én herekötőnek nevezni, mert nincs alatta semmi). Az igénytelenebb nők egy hálóing szerű egyberuhát hordanak. A legszegényebbeknek összesen egy vagy két váltás ruhájuk van, abban is alszanak. Az oligofrén kislányon és a nagymamán összesen két váltás ruhát láttam az elmúlt másfél hónapban (oligofrén: tessék kiguglizni :))). Szinte mindenki visel a homlokán valamilyen festést, ennek rengeteg változata van.
Tamil Nadu vidéki részén az alkoholfogyasztás erkölcsileg elítélendő, ezzel együtt a szegény rétegben jelen van. A kulturált ivás, valamint a minőségi italok fogalma nem ismert, a „Wine Shop”-ok a tiszamenti italboltok hangulatát idézik szorozva kettővel, kívülről. (Belülről nem én leszek az, aki megnézi.)
A vidéki tamil falvakban és kisvárosokban nagyon szembetűnik az egyenlőtlenség, egyetlen utcán belül is. Amíg a nyugati városoknak gettóik vannak, itt mindenki oda építkezik, ahol van hely meg ahova eszébe jut, elég gyakori látvány, hogy egy három emeletes csilivili ház mellett egy pici sárkunyhó van, és soha senki nem gondol bele abba, hogy ez másképp is lehetne.

Jesus never fails

Ez volt egy kamion hátára írva. Azért ez üt.

Guggli

Rengeteg férfi guggol az út szélén, azt hittem pihennek, míg aztán az egyikhez túl közel nem mentem: kiakasztják a lompost a herekötőből, és az árokba brunyálnak, egészen ügyes megoldás, hölgyekkel teli úton is alkalmazható.

Coming soon

Ez itt nem látszik, de mostanában egészen termékeny vagyok, a jövő héten majd megnézhetitek életem első saját készítésű webpage-ét, várom majd az építő jellegű kritikákat a nálam sokkal gyakorlottabb kollégáktól :)Meg a közeljövőben egészen sok izgi helyre lesz egy kis időm elmenni, mint pl. Bangalore meg egy egyhetes keralai körút, nem merek semmit elkiabálni, drukkoljatok, hogy tudjak vonatjegyet foglalni :) (Update: tudtam :))