Febr. 12.

Mozi

Megnéztem végre, honnan növi ki magát az a sok miniszterelnök. Kezdéskor alig van félig tele a terem, az első fél óra alatt szállingózik be az emberek nagy többsége, és így végül teltház lesz. Mondjuk, nem maradnak le túl sok mindenről, a film három óra hosszú egy szünettel, és igen, van Alsószentmárton-hatás, tapsolnak, füttyögnek, bekiabálnak és énekelnek, nem mondható a közönség csendesnek, simán telefonálnak, beszélgetnek, ki-be járkálnak, de a film is dupla hangerővel üvölt az otthon megszokottnál.
Chennai az indiai filmgyártás harmadik fellegvára (Bollywood - Bombay és Kalkutta után), vészesen hasonlítanak a tamil filmek a bollywoodi termésre, de azért van egy kis csehszlovák beütés, kicsit olyan, mint az Ötvös Csöpi Egyiptomban.
A cselekmény vonalvezetése igen egyszerű, apróbb nyelvi akadályoztatásom ellenére egészen tisztán bírom követni az eseményeket, a főhős, magas indián (a családom gyermekei szerint valami VJ Ravi), az utcán motorjával véletlenül nekimegy egy helyi banda vezérének, miközben az száll ki Tata autójából, ezek után a banda mintegy nyolc-tíz sikertelen kísérletet tesz meggyilkolására. Persze a főhős apja helyi önjelölt igazságtevő, azon felül kurva gazdag és mintegy kétszáz fős magánhadserege van, akikkel szemben a kb. tíz főből álló szedett-vedett gonosz banda elég szánalmas látvány. Puszta kézzel, valamint egy nagyobb méretű korcsolya élére hasonlító jatagánnal küzdenek. A verekedős jelenetek a Piedone tematikát követik, a főhős teljesen sebezhetetlen, egyszer tömegben hátulról bikából telibe kúrják egy jatagánnal, rosszallóan megfordul, az inge sem szakadt el. A magánhadseregben a kedvenc figurám egy kopasz, ősz szakállas-bajuszos 160 cm magas bácsika, aki mindig az apa oldalán küzd fehér rövid szoknyában, több pocakos, negyvenes, kopaszodó-bajuszos fehér rövid szoknyás családapával együtt. Van szerelmi szál is, és hát persze, a film végére sikerül megkérni a kiválasztott ifjú hölgy kezét, bár ez veszélybe kerül, amikor a hős egy oszlop mögött tiltottan megsimogatja a kiválasztott lány arcát, és az apa ezt észreveszi. Az akció és a szerelem mellé van még némi humor (valami helyi Bajor Imrét is beleraktak, akinek megjelenését a közönség ovációval fogadta), meg van hat betétdal (a film meglepően realista a tamil mocsok és tömeg ábrázolásában, viszont a betétdaloknál karibi tengerparton vagyunk és a hölgyeken sem szári van, sztem erre recskáznak a helyi fiatalok) és vannak trükkfelvételek is, a kedvencem amikor az egyik rosszfiút menekülés közben elcsapja a gyorsvonat, és húsz métert repül, de az utolsó nagy összecsapás is elég jó, mátrix stílusban, egy kukoricaföld közepén, a levegőben szálló kukoricacsuhék között.