Febr. 14. Kanchepuram

Kanchepuram Temple City, India hét szent városának egyike, a selyem városa, öt hatalmas templomkerttel, közöttük az egyik legrégebbi dravida templommal. Egyben az utolsó látványosság a környéken.

Riksa

Javaslat a Lonely Planet használatához: nézzük meg a fényképét annak, aki a fejezetet írta, és ez alapján szűrjük az információkat. Tamil Naduról sajnos egy bézbólsapkás amerikai ír, szegényt mindenhol úgy vágták át a riksások, mint annak rendje, itt például azt írja, hogy 150 rúpiára le lehet alkudni egy fél napos körfuvart a templomokba, de lesz benne egy selyembolt látogatás. Nos, nekem az első ember egész napra kapásból 100 rúpiáért ajánlkozott selyembolt nélkül, ebből még lehetett volna alkudni, de mivel ez annyira pofátlanul alacsony ár, ennyiben maradtunk.
Pláne mióta megtudtam, ezek a szerencsétlenek 90 rúpiát fizetnek naponta a riksa bérléséért, akár működik, akár nem. (Megvenni újonnan 100.000, használtan 30-40.000, baromi sok pénz, namost ez egy kisebb méretű sárga sittes konténer, amire három kereket, egy kormányt, meg egy Otto-motort szereltek.) És mivel csak ebből tudnak megélni, az ő érdekük, hogy minél hamarabb megjavíttassák, ha elromlik, saját költségen. Ezen felül fizetik a benzint és az emberfogó hiénának a százalékot (ha van). Kemény kenyér ez, a többség számára hasonló napi szintű túléléssel, mint a mező. Sz’al ma az én szegény batárom jól járt, mert nekem köszönthetően délután fél ötre már nullán volt, sőt, ebédszünetben elengedtem két órára hogy csináljon meg néhány fuvart. (A délutáni találkozóra ennek örömére a wine shopból érkezett. Az cinkesebb, amikor egy tömött buszt vezet egy enyhén spicces ember.)

Templomok

Kanchepuramban a déli templomépítészet annyira masszívan van jelen, hogy hasonló élmény ahhoz, amit az ember az Uffizi meglátogatása után érez az olasz festészet iránt. Továbbra is nagyon lenyűgözőek ezek a templomok, és egészen hihetetlen, ahogyan a köznapiság és a profán beléjük keveredik. Az összes templom itt vagy Síva, vagy Vishnu tiszteletére épült, a hinduk kb. 70 %-a visnuita, 15 %-a sivaita, vagyis a Trimutriból (három szentség, Brahmnan a teremtés, Vishnu a fenntartás, Síva a pusztítás istene) Vishnut vagy Sívát tartják fő istennek. A maradék 15 % osztozik mindenki máson, többek között a négyfejű Brahmanon. Nagyon hasonlóan ábrázolják a fő alakokat, így többet már én is megtanultam felismerni. Tamil Nadu északi része alapvetően sívaita (rá is nyomja a bélyegét a kultúrára és az emberek mentalitására), az összes templomban rengeteg szentély van a négy kezű táncoló istennek, valamint fiának, Ganésának (elefántfejű) és feleségének, Parvatinak. És minden templom központi szentélyének közepén van egy hatalmas, több méteres fasz kőből vagy kristályból (szépen úgy mondjuk: lingam), mert Síva nagyon fallikus, csak ide a nem hindukat sehol sem engedik be.

Diszkrimináció

És a vallási diszkrimináció mellett ott van a faji is: mint ahogyan otthon is az igazán művelt emberek nem ülnek le néger vagy cigány mellé a buszon, úgy én is rendre megtapasztalom itt, hogy leül mellém, jobban megnéz, majd odébb ül.
Egyébként, engem már kétszer meg kell nézniük. B. már aggódik, hogy így nem leszek elég reprezentatív, vegyek fel minél hülyébb ruhákat (pl. rövidgatyát) meg ne borotválkozzak, mert egyébként a falusiak északinak néznek. Mondjuk, az autóriksások már jó ideje csak picivel kezdenek a helyieknek szánt tarifa felett mindenhol. (Csekkolom mindig a helyiekkel, onnan tudom.)

Köszönöm, jól vagyok

Csak ennyi – túl vagyok a sokkon meg a mélyponton, és próbálom magamat minél hasznosabbá tenni. Van már néhány ötletem, de még nem kiabálom el.