Febr. 15. mozi

Csula

Néhányan a buszok ablakából tisztességet parancsolóan méretes, kb. tíz centi hosszú, toccsanós vörös köpeteket eregetnek, figyeltem hogy ezt így hogy, amíg megmondták: bételt vagy dohányt rágnak.

Import

Na vajon mit importálnak Indiába? Élelmiszert. Hiába termőföld az ország 60 %-a, a középkori megművelés és az esőzések éppen arra jók, hogy a falu közösségét eltartsák, elég hamar elfogynak a városi tartalékok.

Válás

Törvény szerint öt esetben engedélyezett: ha a férfi megcsalja, bántalmazza, elhagyja a nőt, vagy ha impotens, vagy ha krónikus beteg. Korrekt, nem?

Sztárparádé

Ma újra moziba mentem, B. el is kezdett aggódni, hogy addikttá válok a tamil filmektől, egészen alaptalanul, ugyanis ugyanaz a sztori csak más karakterekkel másodszorra már elég unalmas. El is jöttem a vége előtt, mire lelkes családom berakott otthon egy Vijay VCD-t, hogy akkor ezt nézzem meg, így aztán viszonylag kevés mintavétellel asszem sikerült leszűrnöm a tamil muvi kvintesszenciáját. (Persze simán lehet, hogy tévedek, a mintavétel elemszáma elég alacsony.)
Egy: a főhős nagyon jól verekszik. Teljesen sebezhetetlen, hátba vághatják karddal, fejbe dobhatják egy nagy kosár hallal, leugorhat húsz méter magasból, semmi baja nem lesz. Egyszerre elbánik harminc-negyven gonosszal is.
Kettő: a főhős szerelmes, meg kell küzdenie a lányért, de megkapja.
Három: a főhős jól énekel és jól táncol, egy film alatt négy-öt betétdal van, hasonló tematikával: a film első öt percében jön egy dal arról, hogy mennyire vidámak és szabadok vagyunk, fiúkórus és lánykórus külön, aztán szerelmes dalból három féle van: csak a főhős énekel egyedül és a lány körberajongja, mindketten énekelnek, mindketten énekelnek és kórus is van, ez már akkor, amikor együtt vannak.
Négy: a főhős kurva gazdag és nagyon fiatal, pl. egyszerre ingatlankereskedő, hoteligazgató és egyetemista.
Öt: a főhősnek van egy vicces barátja vagy rokona, a Harlequin.
A tamil mozi abszolút karakterszínészekre épít: Hős, Nő, Gonosz, Vicces, Apa. Ezek között nincs átjárás, aki egyszer bekerült a Gonosz szerepbe, az ott is marad élete végéig, és csak sötétített ablakú autóban mehet bárhova, mert az emberek meg fogják dobálni.
És persze ott a politika a filmvásznon: mindig megjelenik vagy Jayalalithaa, vagy az ellenzék jelöltjének egy régebbi filmje, amint a főhős/nő nézi, a stúdió hovatartozásától függően.
Az új Vijay bemutató előtt, az első vetítéskor a helyi fanok petárdákat gyújtanak, Vijay transzparensekkel és Vijay pólóban vannak. Néhány házasság is köttetik Vijay fotója alatt, a meghívón Vijay képével. (Mondjuk, nekünk sem kell a szomszédba menni, nem is volt olyan régen, amikor gyűjtést rendeztek Izaura felszabadítására.)
Az magától értetődő, hogy a buszok, kamionok, autoriksák tele vannak Vijay matricával, meg a fiatalok úgy fognak öltözni, és olyan hajuk, szakálluk lesz, mint Vijaynak, ha dohányzik, ők is, ha kólát iszik, ők is. Ami miatt picit aggódom, hogy mi lesz, ha elkezdenek ugyanúgy verekedni, abban az államban, ahol nyolcvanezer emberre jut egy rendőr.
Azért a kedvencem az, ahogyan a vallást ebbe a végtelenül kommersz takonyba is sikerül belekeverni, néhány fan szent lángot gyújt a premieren a moziban, és pooját hajt végre, de a legeslegjobb az, hogy az egyik (élő) művésznőnek, Kushpunak templomot építettek Trichyben.