Február 6. – A.T. 2. (Anno Tsunami 2)

Hosszabb látogatás az egyik kollégával, Mr. Muthuval a cunami sújtotta falvakba. Túlvagyunk a cunami első évfordulóján, és a helyzet még mindig katasztrofális.
Az első faluban először egy Day Care Centert látogatunk meg, és mivel a falu épületében most éppen falugyűlés van, a gyerekek a templomban vannak. Így hogy „csak” Muthuval jövök, sokkal emberibb az egész, pl. leülünk mi is a földre a gyerekek közé, akik ettől néhány másodperc alatt oldódnak, és amikor fél óra múlva indulnánk, fürtökben csüngnek rajtam.
Aztán ebéd egy helyi családnál, azon már nem lepődöm meg, hogy nekünk székeket hoznak, valszeg mindkét széket, ami az egész faluban van, meg nagyon kitesznek magukért, van pl. hagymás rántotta. A túlnyomó többség sárkunyhókban lakik, a gazdagabbak egy ötször öt méteres kőkockában öten-hatan, egy ilyet volt szerencsém belülről látni, az egyik sarokban platni és néhány edény, ez a konyha, egy másik sarokban fröccsöntött széken tévé, ez egy gazdag család, térelválasztóként polc, amin kb. tíz tárgy van, a polc mögött matrac öt főre, szevasz.
Ebéd után találka a falu vezetőségével, és mivel Muthu nagyon jó szándékú de kb. ötven szót beszél angolul, és az ásítozó halászokkal nem tudok a földön ülve játszani, ez a beszélgetés hamar behal.
Következik egy iskola, két tanítónéni, egyetlen tanterem, az állam csak az épületet adja, minden mást szerezzenek be ők, az ASSCOD vett nekik székeket, táblákat és asztalokat, de a mai napig az épület mögötti bokor a vécé és a fürdőszoba, és az épület mellett egy fedél alatti tűzrakóhely a konyha.
Aztán átmegyünk egy másik faluba, ahol szintén halászok a vezetők, és itt azért kiderül, nem csak rajtam múlik, hogy sikerül-e nyelvtudás nélkül kommunikálni, ami az előző faluban nem ment, itt Muthu nélkül is sikerülne. Azzal indítunk, megkérdem hova lehet brunyálni, rámutatnak a tengerre, és igen, közel s távol több alak guggol, ill. áll a tenger felé fordulva. Ezután a parton ülünk le egy hálóra (és nem műanyag asztalhoz), és egészen borzasztó dolgok derülnek ki. A cunami elvitte vagy megrongálta az összes hajót és hálót, mostanra néhány NGO közreműködésével sikerült megjavítani a hajók nagy részét, és vannak új hálók is, azt azonban a halászokon kívül senki sem tudta, hogy nem egyféle, hanem négyféle háló van, minden évszakban más-más halnak van szezonja, így a cunami óta csak három-négy hónapot tudtak halászni, a hajók most kihasználatlanul hevernek a parton. Az emberek itt csak ehhez értenek. A cunami óta a part csupa zátony, baromi veszélyes kimenni, nagyon kell figyelni – csináltam néhány fotót, amin az emberek a vízen járnak. Kapnának új házakat (most, több mint egy évvel a cunami után, eddig sárkunyhókban laktak), de ahhoz az alapozást nem fizeti senki, így többek között az ASSCOD támogatásával egyengetik egy erőgéppel a földet.
Aztán kivisznek egy fél órára a tengerre engem is, és készül rólunk néhány igazi kézenfogós baráti fotó. És a végén nem fogadnak el egy fillért sem, pedig nem nagyon élnek itt semmiből, viszont inkább megkínálnak kókuszdióval.
A világ egyik legszegényebb vidékén mindenki csak vendégül látni akart, és nem kérni.
De azért, ha nyitott szemmel figyelünk, hatalmas az étlap, van itt probléma ezrével.
Szomorúan konstatálom, hogy nyaralásom a vége felé közeledik. Ez az a pont, ahol nem tudok már többé kívül álló szemlélő maradni, látva azt, hogy ilyen tündéri gyerekek ennyire borzalmas körülmények között élnek. Nem akarom megváltani a világot (még mindig), de legalább valami apró dolgot változtatni ezen, azt igen.Hazafelé sötétben motorozás, inkább nem nézem az utat, Mr. Muthu muthurjának lámpája ugyanis kb. öt métert világít be, vagyis technically vakon megyünk. Persze ő már harminc éve, ép bőrrel, ebben bízom, ezúttal sikerrel.

Lapzarta utan

Madzsikam, igen, pl. weblapot szerkesztek, palyazatokat irok, reportokatirok a tamogatoknak, meg rengeteget konzultalunk, hasznaljak a fejemet. Csak ez annyira nem izgi, az esemenyek kb. 20 %-at irom csak le :) Foto azert nincs, mert egy kepet feltenni kb. 20 perc innen, namost eddigcsinaltam tobb mint 800 fotot, abbol mondjuk hasznalhato 300, uh az lesz, h vmikor ha le tudok menni Chennaiba, kiirom egy cd-re es hazakuldom, oszt majd valogattok belole.