Lord B.A., a volt vidéki tanító, akinek álmában megjelent Durga-Parvati és megszállta a lelkét, ezáltal élő istenné változtatva őt, mára a környék legmeghatározóbb és legjobban szervezett vallási gépezetét építette ki.
Ahol egykor kis falu volt, most jól szervezett város van, központjában a templommal, körülötte hatalmas kirakodóvásárral, saját vasútállomással és buszállomással, saját kórházzal, iskolákkal és egyetemekkel, saját rendőrséggel és saját hadsereggel, a belső kör számára fenntartott kőfallal-szögesdróttal körülvett kiterjedt modern épületkomplexummal. (Harminc évvel ezelőtt saját pénzverdével is, nyílván ezt is Durga utasítására. Csak az nem jött be, meg a Lord időközben rájött, hogy sokkal kifizetődőbb a mások által birtokolt hivatalosan vert pénzre utazni.)
Úgy tűnik az országnak ezen a vidékén Parvati-Durga-Devi-Uma-Amman mindent visz, a világot megteremtő Brahman még csak szobrot sem kap sehol, a világot fenntartó Vishnu a vékony elit rétegnek való, a pusztító-nemző-újrateremtő Síva már igazán népszerű, de felesége észak-Tamilland abszolút sztárja, ezért ha valaki itt vallásos alapon akar hatalmas sereget gyűjteni maga köré, az magától értetődő, hogy Amman-Durga által kell megszállva legyen.
És hát tiszteletben tartjuk mindenkinek a jogát ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar, meg ki tudja – lehet, hogy B.A. valóban Parvati, de azért mindenesetre ez az egész nagyon okosan végig van gondolva és igencsak hatékonyan meg van szervezve. A templomban akkora tömeg, ami mindent überel, pedig a déli templomkultúra csaknem legjavát láttam már, de sem Tiruvannamalai, sem Kanchepuram, sem Kanyakumari nem bírt ennyi embert felmutatni. A szokásos kordonnal terelik a népet, két óráig tart az elejétől a végéig a sor, és válogatott Parvati szobrokon túl több életnagyságú B.A. fotó, valamint egy életnagyságú aranyszobor mellett haladunk el, díszíti még a templomot rengeteg kisebb fotó (többek között kézfogós szobrok volt miniszterelnökökkel és filmsztárokkal) és több festmény, amin a Lord kerekesszéket ajándékoz az elesetteknek, vagy játékhelikoptert a gyerekeknek, a fején fénykörrel, a kezéből áradó fénysugarakkal. A fotók nem tudnak annyit hazudni, mint a festmények: bizony a Lord az évek során eléggé megpocakosodott már.
A fanatikusabb hívek a központi szentélyt körbehempergik, azaz a földön gurulnak a szentély körül, a templom nyugati oldalán pedig több százan ülnek sorba, ugyanis innen nyílik a rezidenciához a kapu, amit rengeteg fegyveres őriz – talán csak azt várják, hogy a Lord kilépjen, talán bebocsátásra várnak, ami egy-két percre tízezer rúpia (három kérdés fejenként, mint az ügyvédes viccben), a szemük karikás, ki tudja, hány napja ülnek már itt.
B.A.-s kegytárgyakat csak néhány hivatalos kereskedő árulhat rácsos ablakok mögül, amíg pl. Vishnus naptárat meg kulcstartót bárki árulhat, addig a Lord arcképével ellátott termékek árusítása központosítva van. (Naná, Vishnunak nincs belőle személyes profitja.) A templom melletti parkolóban saját rendőrök irányítják a forgalmat, a templomon kívül és belül jól szervezett tömegterelő és -monitorozó őrök, még a buszállomásra is jut egy walkie-talkie-s ember, aki a percenként befutó buszokra elosztja a népet.
A hívek hivatalos egyenruhája a piros, mindenki talpig pirosban van, ez azon túl, hogy nagyon hatásos, a templomon kívül könnyen felismerhetővé teszi a híveket, a templomon belül pedig a nem híveket (figyelnek rendesen, és utólag megtudtam, ha tamilul beszéltem volna, a szavaimra is figyeltek volna). A templom által működtetett rengeteg egyetemen is piros a kötelező egyenruha. A szervezet egyébként erőteljesen az oktatásra helyezi a hangsúlyt: szinte mindenféle felsőfokú képzést üzemeltetnek: saját orvosaik, mérnökeik, közgazdászaik, jogászaik, tanáraik képződnek, mára Tamil Nadu nagy részének felső vezetésében már jelen vannak, és a kerületek közül nem keveset közvetve vagy közvetlenül ők irányítanak.
Nem kevéssé rémisztő, ami itt zajlik, de az egyetlen megnyugtató dolog, hogy a Lord már hatvanhét éves, és több időre lenne még szüksége, mint amennyi adatott neki – két fia pedig már most marakodik a vagyonon, azt pedig már tudjuk a hasonló történetekből, hogy B.A. halála után egymás torkának esnek majd, elfeledkezve a világ jól szervezett elfoglalásáról.
Engin ummæli:
Skrifa ummæli