Márc. 7.-10. Backwaters: Kollam, Allepey, Kottayam

Kamikaze


Trivandrumból Kollamba busszal, hosszú ido után újra halálfélelmem van, ugyanis Keralában olyan buszokat adnak a soforök alá, amik képesek akár nyolcvannal is menni, a barátunk hegyi úton, kanyarban simán vakon beelozi a kamionokat, és beledudál a kanyarba, akárki is van a túloldalon, húzzon a faszba. Egyszer a dudára egy másik duda válaszol, hasonlóan intelligens
buszvezeto kolléga jön szembe, szerencsére o meg a mi sávunkban van és ugyancsak körültekinto elozést hajt végre, így a két busz néhány centire egymástól száguld el, igaz, hogy nem jobbról hanem balról, mert mindketten a másik sávjában vannak. Ez az az ország, ahol hinni kell valamiben, hogy életben maradj.


Ajurvédikus kávé

Kollam, Allepey, Kottayam és Kochi az a négy város, amik a backwaters központjai, ebbol az elso három csak szállás és vízforgalmi csomópont szempontjából érdekesek, egyébként végtelenül unalmas helyek, és csak annyiból érdemelnek említést, hogy ezen a vidéken ismerkedtem meg az ájurvédikus kávéval. Kérdeztem a pincértol mi az, azt mondja titkolózva, nem lesznek tole gyomorbántalmaim, nézzük, erre kihoz egy arakkal (helyi rum) csutkáig megküldött kávét és vigyorog, ez úgy illegál ahogy van, de sok helyen kapható.


Houseboats

Ez Keralában a legnagyobb biznisz: a kurva gazdag külföldiek és a még gazdagabb indiaiak lakóhajókat tudnak bérelni, ami naponta 6000 rúpiától (30.000 Ft) indul, és a határ a csillagos ég. A legegyszerubb verzióban egy lakószoba, egy bázikus fürdoszoba meg egy kicsi konyha van, de láttam három szintes úszó palotákat is. A kapitányon kívül az alapfelszerelés része egy
szakács, aki megfozi a keralai ételeket. Több lakóhajó teraszán láttam indiánt, mint fehér embert. Tudva azt, hogy a legegyszerubb lakóhajó napidíja is egy tribal család másfél éves keresete - nem olyan vidám látvány ez.


Vízi falvak

Befizetek egy ilyen turista izére is, ahol elvisznek bennünket a legkisebb csatornákba a falvak közé, és nem bánom meg, bár az ugyan egészen biztos, hogy amit itt a házak között csónakázva látunk, azt erosen befolyásoljuk mi magunk, ti. hogy naponta egyszer-kétszer erre jön egy csónaknyi bámuló és fényképezo fehér ember. (Képzeljük el, hogy mától minden nap az ablakunk elott elmegy egy turistacsoport, akik bebámulnak és lefotózzák ahogyan tévét
nézünk meg rántottát sütünk.) Ezzel együtt átjön egészen sok a vízi életbol, amikor a gyerekek csónakon mennek iskolába, az asszonyok csónakon mennek vásárolni és amikor családok kicsi szigeteken élnek - van ebben egy nagyon nagy adag hihetetlen idillikus nosztalgikus nyugi, de ugyanakkor el is vannak zárva a világtól rendesen. Meg van benne rengeteg health hazard is -
a csatornákba ömlik a latrina meg a szennyvíz, ugyanakkor a csatornákban mosnak, mosogatnak és fürdenek, néha abból is isznak. Helyenként nagyon elszennyesedett a víz, és sok csatornában annyira elszaporodott a nílusi káposzta (így hívják, meg úgy is, hogy afrikai moszat), hogy nem is lehet látni a víz felszínét sem.


Kollam-Allepey

A nyolc órás út a "3rd national water highway"-on halad, és az utasok kb. fele turista. A nagyobb forgalmú, széles vízi út néhány óra után nem túl izgalmas. A part menti falvak magukon viselik a kulturális környezetszennyezés nyomát: szinte minden faluban rohan a hajó után néhány gyerek, kiabálva, hogy one hundred, vagy five hundred, ez azt jelenti, volt korábban sok olyan okos ember, aki kidobott nekik egy százast, vagy egy ötszázast. A mi hajónk sem mentes az ostobizmustól: valami kibebaszott gyengeelméju fakker nejlonzacskóba tekert Barbie babákat dobál be a vízbe, amikor meglát a parton egy kedvesen integeto indián kislányt.


Kompok

Felszálltam néhány public ferry-re is, hogy megtapasztaljam a lokál élményt, ezek közül az Allepey-Kottayam komp, amit a Lonely planet is ajánl, a Kollam-Allepey járathoz hasonló turistahajóvá kezd válni. Az igazi buli az Allepey-Nedumudi komp volt, ennek a létezésérol semmilyen angol kiírás nem tudósít, és tényleg bevisz a surube.

A keralai kompokon szexista appartheid van: a nok ülnek hátul, a férfiak elol, egyszer kellett rossz helyre leülni, hogy erre felhívják a figyelmemet (ahol sok a turista, ott már megszokták, hogy azok összevissza ülnek). A kormányt és a sebességváltót (vagy mit) két külön ember kezeli, a kormányos a hajó tetején ül, aki a sebességet kezeli, az utasok között középen, és a
kormányos csengetéssel jelzi, ha más sebességet kér. A komp végén van két vécé, ez a fapadlóba vájt lyukat jelent.

A Kottayami kompon a gyerekek meglepoen széles repertoárral állnak elo: one pen, one cookie, one photo, ten rupies (drága turista cimbijeim, ha tudnátok, én hány száz gyerekrol csináltam már fotót teljesen ingyen.).

A Nedumudi komp cikkcakkban halad, így rengeteg helyi kis kompot is kivált, sokan csak egy percre szállnak fel, amíg átmennek a túlpartra. A végállomáson besétálok a faluba, megbámulnak rendesen, így valszeg csak hetente egy-két hozzám hasonló idióta jár erre, keresem a szegényeket, de sehol sem találom oket.

Bármilyen jármuvel, bármerre megyek, mindenütt koházak, kertekkel, sehol egy sárkunyhó, vagy ha van is, fészernek vagy pajtának használják. Igaz, a fobb turistacsapásokon sok helyen látni, hogy a víz felé nézo rész ki van meszelve, a ház oldala meg már nem, de akkor is. LacaÁgi kérdezzétek már meg a sógorotokat hogy hol vannak Keralában a szegények.


Malajalam movie

Megnéztem egy malajalam filmet is, apró mutációkkal teljesen ugyanaz a kaptafa, mint a tamil filmek. A fiatalok olyan helyeken laknak és buliznak, amirol nehéz elképzelni, hogy elérheto egy egyetemista számára. A verekedéseknél néha folyik a vér is, a fohost egyszer félholtra is verik,
igaz, hogy másnap semmi nem látszik meg ebbol. A kedvencem: 200m-es rövidtávfutó versenynél a gonosz kigáncsolja a fohost, aki pofára esik, majd felkel, és új erore kapva kieloz mindenkit megnyeri a versenyt.


Lapzarta utan

Kochi-t es Ooty-t holnap vagy holnaputan megkapjatok. Kommenteljetek lecci,
az olyan jol esik mindig.