Márc. 5. Kanyakumari

Good morning

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de hát bárkivel elofordulhatott volna: sikeresen 21 kilométerrel a célállomás elott szálltam le 16 óra utazás után a tömeggel együtt, egy Nagercoil nevu városban, ami olyan mint Velence elott Meste, a turistákat kivéve mindenki ott száll le. Még csodálkoztam is, hogy mennyire pontosak vagyunk, csak tizenöt percet késtünk. Ami extra szopás, hogy egy olyan szálláson foglaltam szobát, ami kb. ötszáz méterre van az állomástól (Kanyakumariban), ezért elindultam gyalog, és az a kurva Nagercoil ugyanolyan felépítésu, mint Kanyakumari (egy foút van, attól balra az állomás). Amikor egy kanyar után hegyeket láttam a távolban ott, ahol a
tengernek kellett volna lennie, meg úgy általában minden ki volt halva, akkor kezdett gyanús lenni a dolog, megállítottam egy riksát, bemondtam a szállás nevét, azt mondta 250 rúpia - na akkor esett le :)

(a kukoricatáblás kommenteket kéretik mellozni, köszi)


Kanyakumari

vagy angol nevén Cape Comorin India legdélibb csücske, három tenger találkozása, az egyetlen hely Indiában, ahol ugyanarról a pontról lehet látni a napfelkeltét és a naplementét is a tengeren. Az egész nemzetnek fontos kultikus város, a tamil kormányon túl a szövetségi kormány is rengeteg pénzt nyomott bele, ami nagyon meg is látszik rajta, mintha nem Tamil Naduban lennénk, annyira rendben van minden. Jó bemelegítés Keralához.


Sor

A Kumari Amman templomot annak tiszteletére állították, hogy Devi (aki Parvati egyik inkarnációja, más neveken Amman, Durga, Uma) puszta kézzel megszabadította a világot néhány rosszalkodó démontól. A templomban a férfiaknak le kell venniük az ingüket, így csak a lungi marad rajtuk (ha a lungijukat is levennék, akkor lennének egy szál lingamban), és igen, az
indián nok bizony rendre stírölik a férfinépet, különösen a fehéreket. A templom központi zarándokhely, ezért mindenkinek be kell állnia egy hosszú sorba, két óra kellemes félmeztelen izzadós-cuppanós lökdösodés után bejutunk egy szentélybe, ahol van egy teljesen standard Parvati szobor, valamint egy félautomata pap, aki azt mondja: "hare hare hare, hurry hurry
hurry", húsz másodperc jut mindenkinek az imádásra, a következo ajtó a kijárat, szevasztok. (Ugye megvan az a South Park epizód, amikor a vidámparkban öt dollárt fizetnek, két órát állnak sorba, majd a végén egy ember azt mondja, ez egy real time cueing simulation volt?) Szegény indián barátaim tizenhat órát utaznak és két órát állnak sorba ezért a húsz másodpercért. (Mint megtudtam, van ennél durvább is, van ahol nyolc-tíz órákat kell sorba állni a napi betevo húsz másodperc Parvatiért.)



Vivekananda Memorial & Thiruvallur statue

A várostól délre két kicsi sziget, komp visz oda, az egyiken Vivekananda (ld. Chennai) emlékére felállított két szentély, itt is meditált három napot (ahol volt néhány napot, ott hatalmas emlékmuvet húznak fel, kíváncsi vagyok hány ilyen van még Indiában, mert körbejárta) a másik szigeten a tamil Petofi 133 láb magas szobra. Olyan az egész mint diznilend, a belépovel, kishajókkal, szemetesekkel, ingyenvécével, boltokkal, kiépített utakkal, hihetetlen tisztasággal és látványvilággal, semmi ehhez foghatót nem láttam Tamíliában sehol.



Futottak még

Van itt még egy nagyon ütos Gandhi Memorial, annak emlékére, hogy itt orizték Gandhi földi maradványait, mielott beleszórták volna a tengerbe, az építmény a hindu, a muszlim és a keresztény templomok elemeit ötvözi. Aztán van egy Kamaraj memorial is, muveletlen vagyok és nem tudom ki o, de a kiállításból sem derül ki; valami indiai Sevarnadze lehetett, mert mindenféle külföldi királlyal meg elnökkel van lefotózva. Van egy nagyon izgalmas halásznegyed, kanyargós sikátorokkal és lépcsokkel, és kövön szárított halakkal meg kapualjban ülo asszonyokkal, és a közepén van egy egészen szép katolikus templom. És van egy kilátó is, ahonnan szép a naplemente, és ha valaki ott éjszakázik, megnézheti a napfelkeltét is.