jan 16

„Mind the gap”

A Heathrow Express tervezői három éves gyermekeknek tekintik az utazókat, ugyanis felfestettek a peron közepére egy vastag fehér vonalat, és addig nem nyitják ki az ajtókat, amíg mindenki be nem áll a vonal mögé. Utána az emberek kiszállnak, megvárjuk a vonal mögött állva, amíg mindenki a legtávolabbi csücsökből is eljut a mozgólépcsőkig, ezek után kitakarítják a vonatot, majd be lehet szállni. Azt is kiírták, hogy mind the gap, nehogy valaki beesen az ajtó és a peron közötti egy centis résbe.

Köszi Bandi

Bandi, Viki és Saci (Bandi húga) jól vannak, Gerald-ról nem tudok nyilatkozni, mert már aludtam, amikor megjött, és még ő aludt, amikor én elindultam. Uccsó élményem Európából Viki sült csirkéje és Bandi szőnyegpadlója, jól esett ez így a két napos utazás közepén, köszönöm.

Repülő

Na itt már lehet érezni, hogy ez egy kicsikét más, mint a többi. A gép fullra tömve van, ilyen tömeg lehet egy vonaton vagy egy buszon is, a csomagtartók úgy megpakolva hogy kifolyik a cucc, a végén már mindenkinél csak egy kézipoggyászt engednek be, akkora helyem van hogy épp elférek ülve (mondjuk az út Ausztráliába már megedzett), az emberek fele angol, fele indiai, néhány indiai angol és angol indiai, meg néhány utazó, két dagadt holland néni, kártyázó amerikai lányok, német nénik, egy kedves arcú apáca egy csapat fiatallal.
Az összes európai alulöltözte az indiaiakat (hihihi, a kölcsönösen hibás sztereotípia és beilleszkedési vágy a visszájára sül el).
Aztán helyi idő szerint 12:10-kor elrepülünk Budapest felett. Tegnap hajnali ötkor keltünk.

Repülőtér

Nem pöcsölnek sokat a konzumálással, egyetlen bolt van, az is egybe van építve a biztonsági ellenőrzéssel, aztán miután felvetted a csomagjaidat és átmentél a vámon, a következő ajtó minden figyelmeztetés nélkül egyenesen kivisz az utcára. Tom Hanks itt asszem elég hamar éhen halt volna. (A Terminált megnézni a repülőn, mielőtt megérkezel valami ismeretlen helyre, az igazán jó trip.)
Vicces hogy kiért mennyire lehet bemenni, itt is van némi kasztrendszer, rögtön a repülő kijáratánál három embert várnak táblával, az immigration túloldalán már kb. ötöt, a csomagok előtt kb. tizet, a szabad ég alatt meg mintegy százat, erre érkeztem meg, rengeteg tömeg és hihetetlen mennyiségű tábla a levegőben. Csak egyetlen taxishiéna cuppant rám, talán azért is, mert hajnali két óra volt.

Music TV

Aki még nem hallotta volna, van indiai Music Tv, meg még vagy legalább tíz zenecsatorna. A magunkfajta cinikus európaiból az első néhány tíz perc földön fetrengő röhögőgörcsöt vált ki, politikai korrektség ide vagy oda, majd szerzek valami best of dvd-t mert ezt látni kell. Rögtön az első klipp, amit sikerült kifognom, egy hindi hiphop, képzeljünk el közel száz nőt száriban, valamint az énekest tradicionális hindu ruhában, amint egy falu főterén iszonyatgyors hiphop gyakorlatsort mutatnak be hajszálpontosan egyszerre, a Backstreet Boys-t is megszégyenítő módon. Rögtön ezután egy szerelmes dal jön, ahol egy dagadt, bajszos, sztk szemüvegkeretes Elvis-frizurás negyvenes férfi érzelmes dalt énekel egy dagadt, bajszos, sztk szemüvegkeretes negyvenes nőnek, majd jön egy olaszos dal, ahol egy terepjáró tetejéről három db a hetvenes évekből itt ragadt fiatal énekel nagy gesztusokkal egy bokorban szerényen elrejtőző hölgynek. Szabadidőmben azóta is music tv-t nézek, nem tudok betelni vele.

Baktérium

Nos gyerekek, ha ezt itt most kibírom, akkor mindent. Szúnyoggal még egy darabbal sem találkoztam, de az elmúlt egy napban nem kevés olyan dolog mellett mentem el, értem hozzá és ettem meg, aminek a sterilitásáról nem vagyok száz százalékig meggyőzve. Volt régen egy ilyen játék applied chemistry-n, hogy karikázd be a képen a biohazardokat, no én közel kétszáz karikát tudnék csinálni ebben a faluban, az ablakom alatti szemétteleptől kezdve az út mentén felgyűlt esővízen át a kancsós vízig az étteremben, amit a helyiek isznak, de jó nekik.

Dude

Ha autót kellene eladnom Indiában, valami olyan szöveggel hirdetném, hogy „szervókormány, légkondi, beépített CD, ABS-sel és extra hangos dudával már x rupiáért az Öné”. A duda sokkal fontosabb alkatrész, mint a fék vagy a kormány, ezt már az ablakom alatt elhaladó autópálya forgalma alapján is meg tudom mondani, ami indiai viszonylatban igen szellős, talán két másodpercenként egy autó mindkét irányból. Namost, az összes autó, ami elhalad az ablakom alatt, az dudál. Lehet, hogy mind csak itt dudálnak, de sokkal inkább valószínű, hogy az egész utat az elejétől a végéig végigdudálják, a dudálás jelentése egészen sokrétű, egy másik jármű mögött „húzz már a faszba”, melléérve „mér nem húztál a faszba”, és ha a megelőzött jármű esetleg dudával válaszol, akkor „húzzál te a faszba köcsög”.

Orosz rulett

A szobámban kétszer hat villanykapcsoló van egymás mellett két külön falon. Namost ezek közül négynek a funkciójára már rájöttem, a maradék nyolc még mindig rejtély, remélem sikerül nem beállítani rajtuk valami halálos kombinációt.

Vizesblokk

Az indiai tisztálkodási kultúrában központi szerepet játszik négy műanyag vödör, két kicsi és két nagy. Tulajdonképpen két vödör való a vécéhez, két vödör meg az összes többihez. A fürdőszobámban van angol vécé is, de az úgy néz ki, hogy önként választom mindig a másikat, meg van zuhany is, ami tulképp egy falból kiálló csonk, a vizet meg elvezeti a szoba sarkában egy lefolyó. Nem szaroznak, szó szerint.

Por

B. - így fogom hívni eztán a vendéglátómat. Brahman kasztba tartozik (a legmagasabb), és minden reggel egy csíkot húz a homlokára hamuból. Azért, mert hamu voltunk és hamuvá leszünk, és ez emlékezteti őt arra, hogy ebben az életben nem szabad senkinek sem ártani, jót kell cselekedni. Van egy tízéves fia meg egy tündérien édes hároméves kislánya, és az ő arcán is mindig hamu van.



Szerviz

Nem nagyon tudok itt máshol enni, mint abban a hotelben ahol lakom, de talán jó jel hogy rengeteg család is itt eszik, alig van hely. Most ebédnél egy fiatal házaspárral kerültem szembe, akik lesütött szemmel, édesen sugdolózva nevetgéltek minden furcsaságon, pl. hogy cipő van rajtam meg hogy kanállal (is) eszem. Ugyanazt kértem, amit ők. Eléjük korábban a pincér lebaszta a kaját, hogy a fele kifröccsent, én posh edényekben kaptam, és kétszer is odajött megkérdezni, minden rendben van-e. Akkor fogom magam igazán helyinek érezni már, ha elém is csak lebassza.
(Különleges és egzotikus ez az ízvilág, de egyfolytában ezt enni kicsit uncsi lesz. Szokom már a kézzel evést, és már csak néha érek bal kézzel is a kajához.)

SMS

Valszeg nem jönnek át az sms-ek, pedig úgy várom őket. Most az előbb jött egy, a Pannon Gsm értesített, hogy január elsejétől olcsóbb lett minden. Ennek tényleg örülök, de a random indiai szórótorony kidobhatott volna egy jobbat is a sorbanálló smsek listájából.

Csend

Namost vagy teljesen immunis lettem a zajra, vagy nem vettem észre amíg elterelték az autópályát az ablakom alól. Nem, csak húsz másodpercnyi kihagyás volt, önmagában persze már ez is olyan parajelenség, aminek az okát elkezdhetném kutatni, ha nem lennék fáradt.

Kaszt

Étterem, tizenkét asztal, öt pincér, egy csicskás. Leülök egy asztalhoz, ahol előttem evett valaki, pincér két perc múlva jön (nyilván nagy a forgalom), megáll, nem kérdi mit akarok, hanem elkezd tamilul káromkodni, további két percen át, csicskás jön, letakarít, pincér közben szidja, és csak MOST kérdi meg, mit akarok. Bármilyen paradox, de a gyerekeken kívül senkire sem szabad rámosolyogni. Tudd hol a helyed, és viselkedj úgy. Én elvileg Brahman vagyok (fehér szemüveges idegen) mindenki felett, nehéz ez, nehéz ez, hej.

Ételek – part 1

Mindent ki fogok próbálni és le fogom írni, hogy milyen. Így legalább visszakereshető lesz, mitől lehet fosni.
Idli: főtt rizsből kis torta, amire különféle sós és édes szószokat raknak
Chapati: palacsinta nagyságú pitakenyér, zsírosabb és masszívabb mint a pita, tunkolnivalókkal
Dosa: vékony megsütött rizslepény összehajtogatva, ropogós, a belsejébe is tesznek valamit meg hoznak hozzá tunkolnivalót
Mukhwas: egy csésze mentamag, mindig kihozzák kaja után, mindenki eszik belőle egy csipettel, leheletfrissítő hatású
Caj: a legfinomabb édes-tejes tea amit valaha ittam
(So far megvoltam a snapsz nélkül, elég vicces lett volna a szent irodában lenyomni egy kupicát J)

Ruhák, bőrök, nyelvek

Namost itt tényleg hordják azt a leginkább pelenkára emlékeztető herekötőt, amit a Dénes Ági sógora mutatott. Ez konkrétan egy szál kendő, amit a férfiak a derekukra kötnek oszt annyi, közben a cerka meg szellőzik. Sokakon csak ez van, néha vén tatákon is.
Végképp lemondtam a beépülésről, mert én azt fel nem veszem. A bőrszínnel meg asszem elég nehéz lesz versenyezni. Ma este volt itt néhány olyan fekete csávó, hogy kontextus nélkül afrikaiak is lehettek volna. Már csak arra tudok játszani, hogy északinak nézzenek. Mondjuk vmi egzotikus északi nyelvet beszélek, amit senki sem ért, úgy hívják magyar.