konzulidióta

Na megtörtént az első nagy pofon, még az indulás előtt
Ugye az októberi konzul azt javasolta kedvesen, hogy jöjjek vissza januárban, ám felírta valami listára a nevemet, és a januári konzul, aki teljesen más volt, meg volt arról győződve, hogy én pénzt szeretnék keresni Indiában (hihihi), és nem nagyon szerepelt a fogalomtárában az "önkéntes" kifejezés (magyarán kurvára nem értette, hogy mi a péknek lenne valaki olyan hülye, hogy odamegy a világ végére ingyé csinálni bármit, biztosan van itt valami ungibungi)
Fél órás elkeseredett, értelmetlen párbeszéd után végül kaptam vízumot három hónapra, de alá kellett írnom egy papírt, hogy nem fogok dolgozni semmit sehol
Ebben az a szép hogy ahhoz vagyok szokva alapból, hogy én irányítom a dolgokat, most pedig teljesen ki voltam szolgáltatva egy buta rosszándékú hivatalnoknak, ahogy Zsuzsi mondja ez történik az emberek 75 %-ával, ezt akartam látni, hát most megkaptam már Hungaryban :)
Amikor a fatális buta véletlen arcon csap, akkor mindig próbálok találni valamit, amit másképp csinálhattam volna, hogy megmaradjon az az illúzióm, hogy én irányítom a dolgokat. Itt egyvalamit lehetett volna másképp csinálni: hazudni kellett volna októberben, ha akkor egy pillanatig is eszembe jutott volna az, hogy pont az önkéntességet fogják ezek a kedves urak hazugságnak hinni
Nem baj, végképp feladtam azzal hogy bármit is előre tervezzek, odamegyek aztán lesz valami, nyitva van hagyva hogy visszajövök hamarabb, de nem így indulok el
Annyian mondtátok hogy jó élményeim lesznek, meg hogy más emberként fogok onnan visszajönni, hát Isten adja hogy tényleg igazatok legyen
Mondjuk innen tényleg csak felfelé van, ezt igazán köszönöm néked Mr.Hula (vagy Hulla? csúnyán írsz barátom, nehéz a nevedet kibetűzni), remélem a karmádat jegyző kismanó pedig éppen pisilni volt abban a fél órában, amikor meghoztad életed eme bölcs döntését értem, értünk, a népedért, hej