jan18

Szemklinika

Karunghuziban működik egy klinika, ami a szegény emberek szemészeti műtétjeit hajtja végre ingyen. A klinikát egy chenna-i professzor alapította, aki itt született, majd Chennaiban az orvosi egyetemen prof lett belőle, aztán egy német jótékonysági szervezet felkérésére otthagyta az egyetemet, szegényeket operált, végül megalapította a saját kórházát Karunghuziban. A kórházat egy német baptista alapítvány támogatja, akik vagy 200 hasonló projektet nyomnak még szerte Indiában. A kórház nagyon jól van felszerelve, olyan szemvizsgáló berendezéseket láttam amivel itthon is dolgoznak, kb. húsz fős személyzet, amiből talán öt orvos, nővéreknek helyi fiatal lányok száriban, igen jó ízléssel összeválogatva, összesúgnak és vihognak a hátam mögött.
Beszélgetünk több mint egy órán át, eközben sok érdekességet tudok meg: egy szemüveg kb. 1000 Ft-ba kerül, India lakosságának kb. 50 %-a szenved diabéteszben csak nem tudnak róla, a prof apja itt élt és utolsó öt évét vakon élte le, ez inspirálta a profot a klinika megalapítására.
A kórház mögött új épületen dolgozik közel húsz munkás, népiskola lesz, optikusokat és szövőnőket fognak képezni, valamint számítástechnikai oktatás is lesz itt. Évente várhatóan 300-400 új embernek lesz ennek köszönhetően munkája, a szövőnőket pl. felveszi azonnal az egyik chennai-i fehérneműgyár. Meghív a megnyitóra, ami február 1-én lesz (hát kíváncsi vagyok, hogy készülnek el 12 nap alatt), meg magához is Chennai-ba.

Kasztrendszer

Be van tiltva, meg ezek az NGO-k ellenzik is, és talán nem is veszik észre, hogy mennyire, mennyire erősen jelen van a mindennapokban, annyira átüt három nap után, hogy szinte fáj. Hiába mondja Log, hogy ez itt olyan mint egy család, mégis elég erősen átjön a hierarchia az öt férfi között, sorba tudnám rakni őket, ha másképp nem a fizetés szerint, aki a rangsor végén van, negyed annyit keres, mint a rangsor elején, mindig ugyanazt küldik ételért, teáért, postáért, és amikor ő nincsen benn, akkor az utolsó előttit, és így tovább. Log az asztala mögül ülve utasítgatja őket, aki pedig bejön mint nép, az végképp a hierarchia végére kerül. A mai napon volt itt egy mozgássérült férfi, három órát utazott a falujából mankóval, hogy egy ajánlólevelet szerezzen be Logtól, mert a banknak erre van szüksége ahhoz, hogy kölcsönadhasson a férfinek, hogy szatócsboltot tudjon nyitni a falujában. Az ügy már öt hónapja húzódik. (Nos, az a banki alkalmazott, aki egy mozgássérültet öt hónapon át ugráltat, az bizony bekaphatja India összes leprás faszát.) A férfi három óra utazás után húsz percet töltött az irodában, ezalatt Log lediktált egy levelet a rangsorban utolsó előtti kollégának, majd az emberünket útjára engedte.
A kórházban ez sokkal durvábban látszik. A professzor, aki egyébként az életét és a tudását tette fel arra, hogy szegények látását mentse meg, úgy csicskáztatja a többi orvost, és különösen a nővéreket, mint annak rendje, utolsó előtti helyen a munkások vannak, akik az épületet húzzák fel (és nyilván annak a húsz férfinak is megvan a belső hierarchiája, amit mi nem láttunk), a sor legvégén pedig a betegek, akikért ez az egész történik. Egyszer éreztem magam a mai nap hülye fehér majomnak, akkor amikor a prof odavitt egy nénihez, akinek szürkehályogja volt, és mondta, hogy fotózzam le.
És persze a kasztrendszer ellen küzdő NGO-k között is van hierarchia rendesen. Reggel megismerkedtünk egy férfivel, akinek Rural Star nevű NGO-ja erősen függ Logtól, tőle kap munkákat, nos ennek a férfinek ma az volt a dolga, hogy a rangsorban utolsó kollégát helyettesítette, kaját és teát hozott, letörölte az asztalt. Viszont amikor a kórházba mentünk át, Log úgy viselkedett, amilyennek én még soha nem láttam eddig, szinte végig a földet nézte és nagyon nyájas volt. Úgy tűnik, Karunghuziban a prof van a tápláléklánc legtetején, viszont egyszer utalt arra, hogy valamikor találkoznia kell Chennaiban annak az NGO-nak a vezetőjével, akitől a pénzt kapják, na azt szívesen megnézném, ott ő hogyan beszélget.
Nekem, mint fehér idegennek valahogyan sikerül a rendszeren kívül maradni, illetve csak annyit tudunk, hogy valahol a tetején vagyok, de hogy pontosan hol, azt nem. Ennek köszönhetően eddig sikerült mindig úgy mozognom, hogy mindenkivel egy szintre kerüljek, mutual respect vagy mi. Viszont van, aki mellé, vagy alá nem szabad bejátszanom magam, ezt elég hamar megtanultam, ilyen a pincér vagy akár a hoteligazgató, különösen a takarító. Amíg mosolygok rájuk, semmibe vesznek, amikor semmibe veszem őket, hajlongnak és köszöngetnek.

Gyerekmunka

Dolgozik itt egy gyerek a hotel éttermében, látom reggel nyolckor és este nyolckor is, leszedi
és letörli az asztalokat, dongavékony lábai vannak. Hiába illegális, állítólag több millióan vannak. Na most ilyenkor ugye kívül maradunk és nem pofázunk bele a kultúrába, de ez nem olyan könnyű.

Meztéláb

Mindenhol le kell venni a cipőt, mielőtt belépsz, mindenhol meztéláb kell mászkálni. A mai napon lett elegem abból, hogy folyamatosan a biohazardok megelőzésével foglalkozzam, egyszerűen esélytelen. Meg fogja szokni a szervezetem hamar. Naponta úgyis több tucat alkalommal követek el hibát, pl. nem tudok úgy inni ahogyan ők (a szájukba öntik az italt, így nem érnek a pohárhoz vagy üveghez, én viszont igen), kaja előtt választhatok, hogy vagy koszos kézzel eszem, vagy lemosom a helyi vízzel (a kanál tisztaságában bízom a legkevésbé), szóval úgyis mindegy.

Brahmacsari

Bejött ma az irodába a helyi pap, aki a falu szélébe épített egy kunyhószerű templomot. Van valami nagyon nagyon tiszta annak az embernek a szemében, hiteles. Húzott a homlokomra egy hamucsíkot, ez a helyi áldás.

Pálmalevél

A faluban a thaly-t hatalmas pálmaleveleken adják, arra pakolják rá a rizst és az összes tunkolnivalót, vagyis a rendszer lebomló bioszemétre van tervezve (© Fröcsi). Csak amikor elviszik onnan a kaját, akkor tekerik be újságpapírba meg műanyag zacskókba, arra meg nem készült fel a többezer éves kultúra, hogy sajnos a műanyag nem bomlik le, hanem néhány száz évig ott marad, amíg be nem lepi a por.

Igen

Úgy bólogatnak, hogy jobbra-balra ingatják a fejüket, kicsit köröznek is vele, az ember simán nemnek nézné.

Munkaidő

Első teljes napom után az irodában megértettem, miért tölti itt Log a teljes életét, napi 12 órát, hétvégén is. Csupán három órát pöcsöltünk azzal, hogy a gép kapcsolódjon az internetre, letöltsön egy darab levelet és ki tudjon nyomtatni valamit. Asszem ha otthon lettem volna kb. két perc után kezdtem volna hívogatni a Pintér Karcsit, hogy jöjjön ide és azonnal oldja meg.

Költözés, építkezés

Pénteken kiköltözöm a hotelből, át egy családhoz, akik kb. tizenöten laknak egy elég kicsi házban, az emeleten lesz egy saját szobám, meg lesz saját fürdőszobám is, csak azt még most építik, két nap kell hozzá. Vicces az a ház, a főbejárat alsó fele be lett betonozva, ugyanis a ház előtt építették meg az autópályát, és a ház éppen hogy nem esett bele a szórásba. Elnézve az itteni vécéket és fürdőszobákat, házakat és templomokat, valamint a kórház mögötti építkezést, nem cicóznak sokat, napok alatt felhúznak valamit, ami úgy marad, amíg el nem mossa a monszun.